Közgyülés után
Szervezeti változások az Országos Cigány Önkormányzatban
első oldal,második oldal, harmadik oldal, negyedik oldal



Beszélgetés Balog Józseffel, az Országos Cigány Önkormányzat elnökhelyettesével
oldal1, oldal2

_____________________________________________________________________


Otthon Európában Bán Imrével, az MSZP Európa Parlamenti képviselőjelöltjével
első oldal, második oldal
_____________________________________________________________________

Vigyázzatok a gyökerekre!
Kistérségi vers és prózamondó verseny Balassagyarmaton
_____________________________________________________________________
Szabad Európába
Járóka Líviával, FIDESZ-MPP Európa Parlamenti képviselőjelöltjével Teljes cikk>>
__________________________________________________________________

fókuszban

A Roma Társadalmi Integrációs Program Pécsett Forrás: Világunk

Az Országos Cigány Önkormányzat vezetése nemrégiben fogadta el integrációs programját, melyet a kisebbségi önkor­mányzatokon kívül a kormány több képviselője is megkapott. A program egészen új elemeket is tartalmaz a hazai cigányság valós felzárkóztatása érdekében. Sokszor volt szó erről a programról, ám még sehol sem lehetett összefoglalóan megismerni. Az OCÖ konferenciasorozatot szervezett a program megismertetésének érdekében. Ennek második állomásán, Pécsett Kolompár Orbán, az OCÖ elnöke ismertette hallgatósága előtt a terveket.

Az Országos Cigány Önkormányzat Roma Társadalmi Integrációs Programja négy főbb elemre épül, ezek a követ­kezők: az OCÖ intézményhálózata, a kisebbségi önkormány­zatok helye és szerepe a régiók felé haladó Magyarországon, a lakásügyek rendezése, a telepek felszámolása, a szociális háló kiépítése. Először az OCÖ által szervezett intézményhálózat­ról: a regionális irodák
minden egyes régiós köz­pontban kerülnek felállí­tásra, a megyei központokat pedig a különböző, már jól működő roma kö­zösségi házakban építjük ki. Minden olyan megyé­ben, ahol nincsen ilyen ro­ma közösségi ház, ott nyil­vánvalóan, vagy a megye­székhelyen, vagy bármely adott nagyvárosban mű­ködtetjük, ahol a települési önkormányzat, vagy a me­gyei közgyűlés, az intéz­mény kialakításához szükséges anyagi és egyéb infrastrukturális részt tudja biztosítani.
Valójában az intézményrendszer felépítése úgy áll össze, hogy a régióban 3 főállású szakember, a megyéknél 5 szak­ember kerül alkalmazásba, majd a kistérségi rendszerben to­vábbi két főt foglalkoztatunk, ez országos tekintetben 450-480 ember alkalmazását jelenti. A szakemberek felkészítése már most, november elején beindul. Az eddig meghirdetett 127 ál­láshelyre több mint kétszeres volt a túljelentkezés. Valójában kik is pályázhattak ezekre az álláshelyekre? Elsősorban olyan roma származású emberek, akiknek minimum középfokú vég­zettségük van. Elmondhatom, hogy sikerült megcáfolnunk azt a hamis állítást is, hogy vidéken nincsenek roma értelmisé­giek, hiszen a pályázók magas száma is azt igazolja, sok dip­lomás roma ember él vidéken, igaz velük még nem igazán fog­lalkoztak. Úgy vélem ezt a fővárosközpontú korszakot le kell zárni!

Ezt az intézményhálózatot elsősorban a helyi, térségi kisebbségi önkormányzatokhoz szeretnénk telepíteni, mivel egyáltalán nem biztos, hogy a munkánk folytatásához további lehetőségeket kapunk az államigazgatási rendszertől. Éppen ezért 2-3 kisebbségi önkormányzat kistérségi összefogására lesz szükség. Az így létrejött Kistérségi Roma Tanácsok veze­tői szavazati joggal részt vehetnek a települési, kistérségi ope­ratív szervekben, miután - többek között - ezt az elképzelésün­ket is elfogadta a kormány.
További pozitívumokról is beszámolhat az OCÖ.
A regionális tanácsokban működő megyék mindegyike delegál egy-egy roma szakembert, aki szintén szavazati joggal vehet részt ezeken a tanácskozásokon. Ez már azért is fontos, hiszen itt az NFT- ben dől el számos olyan ügy, ami jelentősen be­folyásolja a települések életét. Az OCÖ elnökeként bízom ab­ban, hogy képesek leszünk elegendő számú szakembert bizto­sítani. Egy biztos, az Or­szágos Cigány Önkor­mányzat saját képzést in­dít el ezen szakemberek számára.

A megyei területfej­lesztési tanácsokban ­most a törvény módosítása után - a megyei intéz­ményhálózatok vezetői szintén szavazati joggal vesznek részt és a kisebb­ségi önkormányzatok már pályázhatnak ezen szer­vekhez is, ami eddig nem volt lehetséges. Talán ez volt az OCÖ egyik legna­gyobb szakmai sikere.
Ezek a sikerek - vé­leményem szerint - nagy változásokat hoznak és gyökeresen átalakítják az eddigi romapolitikát, hiszen a régóta várt és re­mélt új, fiatal szakemberek elkezdhetik a munkát, új lehetősé­gek nyílnak meg a magyarországi cigányok előtt. Véget ért az az időszak, amikor rólunk döntöttek, nélkülünk! A kistérségi irodák egy állomást jelentenek, végre láthatóvá válnak a roma pénzek.
Nézzük meg, mi is történik a pénzek vonatkozásában? A különböző szakminisztériumok mindig megfogalmazzák, hogy milyen programokat indítanak a romáknak, de soha nem kérték ki a romák véleményét, hogy ők mit akarnak vidéken, milyen programokat tartanának ők fontosnak. Mi ezt szeret­nénk megfordítani. Csak abban az esetben indulhasson telepü­lésen, régióban, bárhol egy romaprogram, ha avval egyetért a helyi roma közösség. Ne kelljen ilyen, vagy olyan indokok alapján olyan vállalkozásokat beindítani, amiről a helyben élők tudják, nincs piaca, ebből nem lehet megélni.
Innentől kezdve. az intézményhálózatra kell helyezni a hangsúlyt, az itt dolgozó szakemberek egy része az oktatás, a másik a foglalkoztatás területén dolgozik, a harmadik feladata a pályázatok jó és helyes megírása lesz, a negyedik az ifjúság­gal foglalkozik majd, az irodavezető feladata pedig a koordi­náció lesz. Nem mondhatja senki, hogy a megyékben nincsen tárgyalópartner, lesznek, akik a romákat képviselik. Ebből a komoly munkából nem maradhat ki senki, hiszen mi a válasz­tásokon is úgy fogalmaztunk, hogy minden tenni akaró romaemberre szükségünk van. Csakis összefogással érhetünk el eredményeket, ha állandóan alaptalanul kritizáljuk egymást, akkor csak azt érjük el, ami eddig volt jellemző a romapo­litikára, lám a romák megint ölik, eszik egymást.
Egyébként rengetegszer hallani ezt a kritikát én erre azt szoktam mondani, hogy kikérem ezt a romák nevében, hiszen a nagypolitikában ugyanez a helyzet, ám ránk jobban oda­figyel a média.
A lakásépítést tekintve ki kell jelentenem, igenis szükség van ezekre a lakásokra, csak kissé másképp. Az OCÖ vezetése örökölt egy ilyen programot az elődeitől, tudjuk, hogy ez a program mennyi viharral járt. Kezdeményeztem a Belügymi­nisztériumban, hogy módosítsuk a program szerződését. Na­gyon nehéz a feladatunk. Átnéztem az előző vezetés által meg­ígért házak tervdokumentációját. A rendelkezésre álló össze­gekből nem lehet azt a 300 házat felépíteni, amit elődöm meg­ígért, leginkább olyan minőségben, ahogy ő megígérte. Nin­csen szükség a rossz emlékű CS lakásokra! Jól tudjuk, a csalá­doknak nincsen elegendő pénzük, csak az van, amit az OCÖ biztosít és a szociálpolitikai támogatás. Az általunk tervezett módosítás lényege a következő: csak olyan lakást fejezünk be, amit már elkezdtünk, ahol már valamilyen szinten áll az épít­kezés.
Mi nem erre helyezzük a hangsúlyt, hanem a telepek felszámolására. Ezért azt kértem a Belügyminisztériumtól, hogy a rendelkezésre álló összeg kétharmadát arra fordítsuk, hogy elősegítsük azt a folyamatot, hogy a családok elhagyhassák a telepeket, vagy ott komfort- és egyéb bővítést hajthassanak végre. Akkor is szeretnénk támogatást adni, ha víz- és gázbe­vezetést szeretnének végrehajtani. Természetesen nem jut mindenre pénz, de megvizsgáljuk, hogy hol legégetőbb a probléma és ott nyújtunk segítséget. A telepek felszámolását, amiből 463 található az országban tizenöt év alatt szeretnénk végrehajtani. Az esélyegyenlőségi miniszter asszonnyal foly­tatott tárgyalások eredményeként csak jövőre 10.5 milliárd fo­rint áll rendelkezésre. Véleményünk szerint, csak akkor lehet sikeres ez a program, ha az adott települési önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat összefog, és képes együtt dolgozni. Az OCÖ-nek egyetlen feladata van, segíteni a pályázat sikerét és ellenőrizni, hogy minden ott található-e a lakásban, ahol a tervek szerint lennie kell, legyen az konnektor, csillár, fürdő­szoba, stb.
A szociális segítő hálóval kapcsolatban el tudom monda­ni, hogy ez a kezdeményezésünk nem előzmény nélküli. Bács-Kiskun megyében öt évvel ezelőtt indítottuk el programunkat, minden kisebbségi önkormányzatból 2-3 ember vált szociális segítővé, ők aktívan, főállásban látták el munkájukat. Úgy gondoljuk, hogy országos szinten is szükség van erre a szociális hálóra, ahol az érdeklődést mutató romákat 600 órás képzéssel tudjuk felkészíteni az alap feladatok ellátására, így há­rom év leforgása alatt közel 1.500 embernek tudunk munkát és feladatot biztosítani. Úgy szeretnénk, ha ezt a feladatot első­sorban a kisebbségi önkormányzatok képviselői végeznék, hi­szen ők kapták meg elsősorban a bizalmat a választóktól, ők azok, akiknél jobban senki sem ismeri a helyi problémákat. Jö­vőre közel 400 önkormányzatnál elindulhat ez a programunk.
Ami a roma közéletet jellemzi, ismételten európai vá­lasztás előtt állunk, ebből következően a romák megint a poli­tika, a politikusok figyelmének középpontjába kerülnek. Én mindenkit arra kérek, figyeljen erre oda, hiszen ez lehet a ma­gyarországi romák életében a második rendszerváltozás. Az elsőnek mi lettünk az egyik vesztese, most nem szabad vesztesnek lennünk! Nagyon fontos, hogy a pártok romajelölteket is szerepeltetnek, de mi ne ezért menjünk el szavazni, hanem a gyerekeink és a saját jövőnk érdekében.
Tudomásul kell vennünk, hogy az elmúlt 10 év vesztesei mi, romák voltunk. Nagyon sok embert cipeltünk a vállunkon, romákat és sajnos nem romákat egyaránt, olyanokat, akik szakértelemre hivatkozva próbálják meghatározni a roma köz­életet, politikát. Azt szeretném, ha nem külsősök mondanák el, mit kell tennünk. A romatársadalom az elmúlt időszak minden csalódása ellenére, vagy éppen azért, pontosan tudja mit kell tennie.
Nekünk roma közéleti embereknek be kell bizonyítani, hogy igenis elismerjük és tiszteljük a másikat még akkor is, ha nem értünk vele mindenben egyet, mi nem tehetjük meg, hogy nem nyújtunk egymásnak kezet. Mi nem tehetjük meg, hogy nem fogadjuk el a másik kinyújtott kezét, noha erre többször is volt példa, hogy egyesek nem fogadták el az én kinyújtott ke­zemet, nem tudom, hogy önszántukból, vagy tanácsadóik ja­vaslatára. Én azt tanultam apámtól, nagyapámtól, hogy tisztel­jük egymást, mert csak így kapjuk meg mi is a minket megille­tő tiszteletet. Azt gondolom, hogy azok a roma politikusok, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy ezeknek a gesztusoknak milyen jelentősége van, nos akkor ilyen roma politikus okra nincs szükség a közéletben. Én arra büszke va­gyok, hogy mindig is figyeltem a mellettem levőkre, a mögöt­tem állókra egyaránt. Szükség van a romák közötti összetar­tásra, csak ez vezethet előre! Gondoljunk bele, 5-6.000 ember van a roma közéletben, beleértve a települési kisebbségi ön­kormányzatok képviselőit, a civil szervezetekben tevékenyke­dőket, stb., azonban azt is tudni kell, hogy ugyanennyi nem ro­ma ember is dolgozik a romaügyön. Nézzük meg, mit profitál­nak ebből a rendszerből a romák, akiknek nem elhanyagolható része ideje jelentős részét a közéletre fordítja és mit profitál­nak belőle egyes szakértők. Ezt a helyzetet változtatja meg ­többek között - a mi intézményrendszerünk. Nem kívánunk hadat üzenni ezeknek a szakértőknek, csak tiszta viszonyokat szeretnénk teremteni. Nekünk, az OCÖ - nek, az a feladata, hogy mi tanítsuk meg a romákat, az új viszonyok követe­léseire, legyen szó pályázati, vagy uniós felkészítésről. Ennek érdekében az OCÖ-nél kiépítünk egy információs rendszert, mely nagyban hozzá járul a települési kisebbségi önkormány­zatoknak mindennapi életéhez. Ehhez is nagy szükség van a közmegegyezésre, amihez mi partnerek vagyunk és leszünk. Reményeim szerint a kormányzat is ugyanígy áll hozzá közös ügyünkhöz, előzetes megbeszéléseim alapján ezt állíthatom, legyen szó a romaügyi államtitkárságról, vagy mondjuk a Foglalkoztatásügyi Minisztériumról. Nem lehet felületesen kiépí­tenünk ezt a rendszert, jobban oda kell figyelnünk mindannyiunknak!
Új fejezetre van szükség a romapolitikában, mi erre tö­rekszünk és úgy látom, az Országos Cigány Önkormányzat jó úton halad. Csak akkor beszélhetünk integrációról, ha ezeket a szabályokat betartjuk.

Lejegyezte:
Kende Tünde
Anna