EUMC jelentés 2006

Összefoglaló “Az EU tagállamaiban tapasztalható rasszizmus és idegengyűlölet helyzetéről” szóló jelentésről

(EUMC-jelentés, 2006)

Az EUMC által készített éves jelentés az alábbi öt kulcsfontosságú területről ad áttekintést: jogi és intézményi kezdeményezések; foglalkoztatás; lakhatás; oktatás; rasszista erőszak és bűncselekmények.

A rasszizmusra és diszkriminációra vonatkozó jogi és intézményi kezdeményezések

A jelentés szerint több tagállam is késve vette át az EU két, faji egyenlőségről szóló irányelvét. A politikai viták egyes tagállamokban az irányelvek átvételével kapcsolatos nézetek különbözőségét tükrözték. 2005-ben az Európai Bíróság kimondta, hogy Finnország, Luxemburg, Németország és Ausztria nem teljesítette a faji egyenlőségről szóló (2000/43/EK) irányelv betartásához szükséges összes jogszabály, rendelet és adminisztratív rendelkezés elfogadását az átvételre előírt határidőn belül. A Bíróság azt is kimondta, hogy Luxemburg nem teljesítette a foglalkoztatási esélyegyenlőségről szóló irányelvet (2000/78/EK) az előírt határidőn belül. A tíz új tagállam későbbi határidőt kapott az irányelvek átültetésére; 2004 végére azonban Csehország kivételével valamennyi ország notifikálta az Európai Bizottságnál a két irányelv átvételét.
Az egyenlő bánásmód előmozdítását segítő hatóságokkal kapcsolatban a Magyarországon 2005. február 1. óta működő Egyenlő Bánásmód Hatóságot a “jó gyakorlatok” között említi a jelentés. Figyelemre méltónak tartja többek között, hogy az EBH messze ható hatáskörrel rendelkezik a diszkrimináció áldozatainak támogatásában és beavatkozhat az egyenlő bánásmód elvével kapcsolatban más közigazgatási szerv döntésének bírósági felülvizsgálatába.

Az egyenlőtlenségek felismerése a foglalkoztatásban

A munkaerő-piaci egyenlőtlenség egyik legjellemzőbb mutatója a munkanélküliség a bevándorlók, a kisebbségek körében. 2005-ben beszámoltak arról, hogy Belgiumban, Dániában, Németországban, Észtországban, Lettországban és Finnországban, az említett csoportokban a munkanélküliek aránya jelentősen magasabb volt, mint a többségi lakosság körében. Bár a hátrányos megkülönböztetés továbbra is súlyos probléma a foglalkoztatás terén, számos fejlemény jelzi, hogy sok tagállam politikai döntéshozója egyre tudatosabbá válik a foglalkoztatás terén meglévő hátrányos megkülönböztetéssel és azzal kapcsolatosan, hogy tenni kell valamit a probléma megoldása érdekében. Ez olyan új kezdeményezésekhez vezetett, amelyek a hivatalos statisztikai adat-gyűjtésre és több mélyreható kutatásra adott megbízásra összpontosítanak. Ez a foglalkoztatásban jelentkező hátrányos megkülönböztetés problémája súlyának, és komolyságának hivatalos elismeréseként tekinthető.

Faji megkülönböztetés a lakáspiacon

A bevándorlók és az etnikai kisebbségek lakhatása jelentős gondot okoz valamennyi EU-tagállamban. Számos országban a kisebbségek, a bevándorlók, a menedékjogkérők, valamint a romák szegényebb és kisebb biztonságot nyújtó otthonokban laknak, mint a nemzeti átlag. Ezek a csoportok magasabb arányban válnak a lakáspiaci hátrányos megkülönböztetés áldozataivá, mint az őslakosok. Az elutasított menedékjogkérők és az idősebb bevándorlók hozzájárulnak a nem állampolgárok részarányának növekedéséhez a hajléktalanok között. Miközben még mindig kevés adat áll rendelkezésre a lakhatás terén jelentkező hátrányos megkülönböztetésről, a diszkriminációtesztelést egyre nagyobb mértékben alkalmazzák annak bemutatására, hogy a bevándorlóknak hátrányos megkülönböztetésre kell számítaniuk az ingatlanügynökök és a lakást bérbeadó tulajdonosok részéről. Annak ellenére, hogy ezt minden EU-tagállamban törvény tiltja, néhány országban találtak olyan hirdetéseket, amelyek az idegeneket kifejezetten elutasító megfogalmazást használnak (pl. Spanyolország, Olaszország, Franciaország). Belgiumban számos olyan incidensről számoltak be, amelyek során a lakástulajdonos nem adott ki lakást idegen nevű bérlőnek, de hátrányos megkülönböztetésről számoltak be a lakáshoz jutás kérdésében Dániában, Franciaországban, Olaszországban és Finnországban is. Növekszik a lakhatás bevándorlók és etnikai kisebbségek integrációjában betöltött szerepével kapcsolatos tudatosság és több tagállamban innovatív kezdeményezések indultak el a lakhatás terén tapasztalható kirekesztés megszüntetése érdekében.
Megállapítja, hogy Magyarországon egyes – nem az egész országra kiterjedő kutatás – szerint 557 romatelep van. A 2005-ös adatok rámutattak arra, hogy a fejlesztések ellenére óriási egyenlőtlenségek mutatkoznak a romák és nem romák lakhatási körülményei között. A roma háztartások mintegy 40%-ban nem biztosítottak az olyan alapvető szükségletek, mint a WC vagy a folyóvíz.

Szegregáció és hátrányos megkülönböztetés az oktatásban

A részleges vagy teljes szegregáció az oktatásban még mindig gyakori az EU egyes részein. Az iskolai teljesítményben jelentkező szakadék a különböző etnikai/nemzetiségi csoportok között továbbra is jelentős mértékű, és az egyes kisebbségi csoportok fokozottan kiszolgáltatottak a lemaradással szemben. Különösen a roma tanulók helyzete kíván továbbra is fokozott odafigyelést. 2004-2005-ben EUMC-nek jelentett hátrányos megkülönböztetési esetek között megtalálhatók voltak olyan incidensek, mint pl. a tanárok vagy tanulók által tanúsított rasszista vagy antiszemita viselkedés (pl. Belgium, Németország, Franciaország, Írország, Hollandia, Ausztria, Svédország, Egyesült Királyság); olyan iskolák, amelyek nem biztosítottak szakmai gyakorlati lehetőséget etnikai kisebbséghez tartozó tanulók számára (pl. Hollandiában); olyan gyerekek, akiket eltiltottak anyanyelvük használatától az iskolában (pl. Dánia, Németország, Ausztria); és tankönyvekben levű diszkriminatív tartalmak (pl. Ciprus, Magyarország); valamint a roma gyermekek szegregációja a hivatalos iskolarendszeren belül (pl. Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország). Az oktatás terén tapasztalható egyenlőtlenség problémáját tovább súlyosbítja a rasszista és diszkriminatív oktatási incidensek vagy a különböző etnikai/nemzeti csoportok oktatási előmeneteléről szóló adatok módszeres nyilvántartásának hiánya a tagállamok többségében.

A rasszista erőszak és bűncselekmények

Sok tagállamban a hivatalos adatgyűjtés hiánya vagy elégtelensége miatt a rasszista erőszak és bűntények valódi mértékét és természetét továbbra is nehéz felmérni. Számos tagállam nem rendelkezik a hivatalos bűnügyi igazságszolgáltatási adatok gyűjtésének megfelelő intézményes mechanizmusával a rasszista erőszakról és bűntényekről gyűjtött adatok nyilvántartása és az információk nyilvános hozzáférhetővé tétele céljából. Ez azt jelzi, hogy a rasszizmus problémájáról továbbra is a valóságosnál kisebb mértékben számolnak be, és nem veszik azt figyelembe. Az adatok hiányossága miatt a rasszista bűntények arányának összehasonlítása a különböző tagállamok között nem lehetséges.
A 2004-2005. évi jelentési időszakban, öt tagállamban nem állt rendelkezésre semmiféle, a rasszista erőszakra és bűntényekre utaló hivatalos adat: Görögország, Spanyolország, Olaszország, Ciprus és Málta. Csak két tagállamot, az Egyesült Királyságot (Anglia és Wales) és Finnországot sorolták az olyan, mindenre kiterjedő adatgyűjtési mechanizmussal rendelkező országok közé, amelyek az áldozatok tulajdonságaira vonatkozóan is tudnak részletekkel szolgálni. A hivatalos adatgyűjtés hiányosságai miatt jelenleg a civil szervezetek jelentik azt a forrást, amelyből a kiszolgáltatott áldozatcsoportokra vonatkozó, hiányzó ismeretek pótolhatók. A civil szervezetek szerint 2004-2005-ben elsősorban a menedékjogkérők, menekültek és a bevándorlók váltak a rasszista erőszak áldozataivá, akik sok esetben még az állami tisztségviselők részéről is durva bánásmódban részesültek. A beszámolók szerint különösen a romák számítanak kiszolgáltatottnak a rasszista erőszakkal szemben, beleértve a rendőrségi tisztviselők által elkövetett rasszista erőszakot is. A civil szervezetek a muzulmánok elleni fizikai és szóbeli támadások számának növekedéséről számoltak be néhány országban. A zsidók továbbra is antiszemita incidensek áldozatai, amelyeket javarészt alaposan dokumentálnak.

Az EUMC véleménye; javaslatok a rasszizmus elleni intézkedésre
Az éves jelentés számos az EU, annak intézményei, illetve az egyes kormányok által az egyenlőség további előmozdítása, a faji megkülönböztetés megszüntetése, és a többségi, illetve kisebbségi közösségek közötti kapcsolatok javítása érdekében alkalmazandó politikai kezdeményezést és intézkedést sorol fel. Az EUMC felkéri a tagállamokat, hogy:

  •     teljes egészében alkalmazzák az EU hátrányos megkülönböztetés ellenes jogszabályait, illetve azok valamennyi rendelkezését, ideértve a pozitív cselekvést a teljes egyenlőség gyakorlatban történő biztosítása érdekében.
  •     hozzanak létre hatékonyabb és átfogóbb adatgyűjtési rendszereket és struktúrákat. Az EU kormányainak és az Európai Bizottságnak elő kell mozdítania az adatgyűjtésre vonatkozó képzést többek között a foglalkoztatás, oktatás, lakhatás és a rasszista erőszak terén. A fejlettebb adatgyűjtés segíteni fogja a tagállamokat a rasszizmus-ellenes politikák kidolgozásában és annak az üzenetnek továbbításában, hogy komolyan veszik a rasszizmus problémáját.
  •     mérjék fel a kormány diszkriminációellenes politikája és gyakorlata hatásainak és szempontjainak vallási szimbólumokra gyakorolt hatását. A tagállamoknak világosan, és olyan módon, ami nem vezet az érintett egyének vagy közösségek megbélyegzéséhez, kell megmagyarázniuk, hogy mi indokolja az adott politikát, és milyen előnyei vannak a társadalom számára. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a politikák következetesen megfeleljenek a diszkrimináció-ellenességről és egyenlőségről szóló jogszabályoknak és elveknek.
  •     helyezzenek nagyobb hangsúlyt a diszkrimináció tesztelésére. A tagállamoknak csatlakozniuk kell az ILO diszkriminációtesztelési programjához, és képzést kell biztosítaniuk a tesztelés végrehajtásáról az alábbi legfontosabb politikai területeken: foglalkoztatás és hivatás, oktatás, lakhatás és otthon, egészségügy és a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés.
  •     dolgozzanak ki Átfogó Nemzeti Akcióterveket és valósítsák meg azokat, a rasszizmus és a hátrányos megkülönböztetés legyőzése érdekében. A Nemzeti Akcióterveknek tartalmazniuk kell egy adatgyűjtési és egy monitorozási alkotóelemet, és a következő kulcsfontosságú politikai területeket kell érinteniük: diszkriminációellenesség és egyenlőség; szociális befogadás; közösségi kohézió, integráció; a nemek egyenlősége; oktatás; foglalkoztatás.
A bejegyzés kategóriája: Munka
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>