Cigányság Magyarországon

A cigányság Magyarország legnagyobb és egyben kulturálisan legsokoldalúbb kisebbsége. Évszázadok óta jelen vannak Európában, és bár anyaországgal nem rendelkeznek, az európai történelemre és kultúrára – különösen a zenei életre – gyakorolt hatásuk vitathatatlan.

Életmódjuknak köszönhetően a cigányságot sokáig nem fogadta maga közé a többségi társadalom, az asszimiláció szinte lehetetlen volt a romák számára. Nyugat-Európában üldözték őket, a kelet-európai területekre igyekeztek visszaszorítani a cigányságot, de nem volt ritka a tömeges népirtás sem. Magyarországon nem volt különösebb probléma romák és magyarok között, az itt élő cigányokat a mezőgazdasági, ipari munkáknál tudták alkalmazni. Ennek köszönhetően rövid ideig le tudtak telepedni, a török korban a fémművességben szereztek tapasztalatot.

Letelepedésüket Mária Terézia és II. József segítette elő, de ezt erőszakkal, elrettentő büntetések alkalmazásával hajtották végre. Az addig vándoréletet élő romáknak megtiltották új lakóhelyük elhagyását, az intézkedés azonban csak részben járt sikerrel. A letelepedési kényszer miatt a folyamatos helyváltoztatást igénylő munkát (edényjavítás, teknővájás, késélezés stb.) végzők egy része elvesztette megélhetését. Azok a cigányok, akik elég munkalehetőséget kaptak a helyi lakosoktól, le tudtak telepedni, bizonyos részük viszont más országokba vándorolt.

A letelepedett cigányság fokozatosan áttért a magyar nyelv használatára és beilleszkedett a társadalomba. A XIX. században a kovácsműhelyekben találkozhatunk romákkal, művészetükkel nagy hatást gyakoroltak a magyar zenére, többen közülük világhírre tettek szert, ezen a téren legismertebb közülük Dankó Pista, aki a XIX. század végén élt nótaszerző volt.

A XIX. század végén érte el Magyarországot a második nagy roma bevándorlási hullám. Ebben az időben a korábban már betiltott vándoréletet folytató cigány közösségek érkeztek a román fejedelemségek felől. A XX. században megjelentek a tömeggyártású iparcikkek, amik faluhelyen is feleslegessé tették a hagyományos cigány foglalkozásokat. A két világháború között törvények is korlátozták a vándormunkát, így a romák nagyobb része munkanélkülivé vált.

A második világháború vészterhes időszaka a romákat sem kímélte, becslések szerint 30-70 ezer cigányt vittek a koncentrációs táborokba, ahonnan sokan soha nem tértek vissza. A háború után a legtöbben szezonális, alacsony képzettséget igénylő segédmunkákban kaptak állást. Az 1960-as évek végétől megkezdődött a cigánytelepek felszámolása, a romák letelepítése helyenként a lakosság ellenállásába ütközött, volt ahol ez a falu őslakosságának elvándorlását eredményezte.

A magyarországi cigány lakosság lélekszámát nehéz meghatározni, a hivatalos népszámlálási adatok nagyságrendekkel kisebb mértéket mutatnak, mint más felmérések. A 2001. évi népszámlálás szerint 190 046 roma él az országban, de szociológusok becslése szerint 600 000 és 800 000 fő közé tehető a cigányság létszáma. A különbség nem meglepő, hiszen sokan magyarnak vallják magukat, felmérések szerint a magyarországi cigányok 90%-a magyar anyanyelvű.

A bejegyzés kategóriája: Kultúra
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>