A roma kisebbség szociológiai problémái

A roma kisebbség helyzete nem csak hazánkban, de gyakorlatilag Európa minden országában kardinális kérdés, melynek megoldására eddig nem született megfelelő stratégia. A cigányság mai helyzete nem évtizedek alatt alakult ki, nem a történelem egy pontján marginalizálódtak, hanem valójában soha nem voltak képesek integrálódni teljes mértékben a társadalomba.

A roma kisebbség a XV. században érkezett Közép-Európába, ahol életmódjukkal gyorsan maguk ellen fordították mind a paraszti, mind a városi népességet. Ezt követően, ahogyan azt később látni fogjuk, integrációjukra számos sikeres és kudarcot valló kísérlet történt. Egy dolgot azonban ennek fényében le kell szögezni: a kisebbségi cigány társadalom marginalizálódott életmódja, valamint a velük szemben élő előítéletek több mint fél évezredes múltra tekintenek vissza, így esetükben évszázados gyökerekkel rendelkező szociális problémákkal kell felvenni a harcot.

A XV. századi roma társadalom életmódját gyakorlatilag a klasszikus vándorcigány életmód jelentette: a családok letelepedtek, kihasználták és teljes mértékben kiélték az őket az övező természeti és társadalmi környezetet egyaránt, annak regenerálására, úrja termelésére való törekvés nélkül, majd mikor a környező források kimerültek, odébbálltak.

A cigány kisebbség valódi integrációjára való törekvések a XVIII. század felvilágosult abszolutizmusában, majd a XIX. század humanista eszméinek nyomán jelentek meg, bár ekkor is elsősorban kriminálprevenciós céllal. Tény azonban hogy Magyarországon ebben az időszakban, ennek a politikai érának a hatására a vándorcigány családok véglegesen letelepedtek, egy részük munkába állt, sőt, egy röpke ideig még a kiegyezést követő gazdasági fellendülés haszonélvezői is lehettek, azonban viszonylag gyorsan kiszorultak a piacról.

A második világháborút követően fokozódott perifériára szorulásuk, hiszen képzetlenségük folytán nem találták helyüket a rendszerben. A következő fontosabb lépés az integráció felé 1960-at követően történt, ekkor megkezdődött a roma férfiak tömeges munkába állása mellett a fiatalok városiasodása, valamint javulásnak indult ez egészségügyi és oktatási helyzetük is. A felületes integrációt azonban ismételt, a korábbinál mélyebb remarginalizáció követte, napjainkban az európai romák egészségügyi szociális mutatói lényegesen alacsonyabbak, mint a népesség többi részére vonatkozó mutatók. Emellett elmondható, hogy a cigány származású gyermekek többsége esetében a tanulási motiváció nem éri el a hajléktalan nem cigány gyermekek igen alacsony szintjét sem.

Valószínűsíthetően ennek a szociális háttérnek köszönhető, hogy bár a roma népesség folyamatosan növekszik, megfelelő motiváció hiányában pusztán a felük jut el az általános iskolai bizonyítvány megszerzéséig, ennél magasabb szintű végzettséggel pedig nagyon kis részük rendelkezik. Pedig az új évezredben a magyarországi roma népesség politikai tényezővé vált, s mint ilyennek, szüksége volna egy értelmiségi vezető rétegre. Erre nyújtanak lehetőséget az ösztöndíjprogramokkal kombinát szakkollégiumok, hiszen a megfelelő motivációval és stabil családi háttérrel nem rendelkező fiatalok számára az ösztöndíj biztosítja a tanulást, de nem segít a bennmaradásban. A szakkollégiumok ezzel szemben identitásuk megőrzése és megerősítése mellett törekednek a cigány fiatalok felsőoktatási szintű képzésére, támogatván őket a diploma megszerzéséig.

Ez a néhány roma szakkollégium azonban csak kis létszámú cigány fiatal támogatására alkalmas, ami azt jelenti, hogy csak a kiemelkedően tehetséges roma diákok kapják meg a szükséges támogatást a továbbtanuláshoz. Ennek fényében kialakulhat egy elképesztően szűk értelmiségi réteg, mely a politikai célok elérésében segédkezhet, azonban ez a réteg nem feltétlenül alkalmas a hazai helyzet változtatására, kizárólag a belpolitikai helyzet javításában és Magyarország külpolitikai megítélésének javításában lehet komolyabb hatása.

Sokan a roma társadalom napjainkban tapasztalható legfontosabb hátráltató okaként a diszkriminációt és az előítéletességet jelölik meg. A fentiek fényében azonban elmondható, hogy az előítéletek és a diszkrimináció oka a történelmükből, a perifériára szorító magatartásukból és az ennek kapcsán velük szemben kialakuló magatartásformából fakad.

Természetesen az évszázados szociológiai problémák megoldása érdekében fontos a kisebbségi jogvédelem, azonban egyben az egyik legproblémásabb terepe is a diszkrimináció elleni harcnak. Ennek oka, hogy a nemzetiség, az identitástudat szenzitív adat, mely nem rögzíthető, listázható, ráadásul korlátlanul választható és változtatható, ami a kisebbségi identitástudattal való visszaélésekhez, s ennek nyomán a kisebbséggel szembeni újabb előítéletek kialakulásához vezethet.

Megjegyzendő azonban, hogy miután a társadalom számos, nem etnikai szempontból hátrányos helyzetben lévő csoportjainak támogatása sem teljes mértékben megoldott, nem szabad az anti-diszkriminációt célzottan a cigány kisebbségre összepontosítani. Magyarországon évszázadok óta egymás mellett él a magyar és a roma nemzetiség, a problémák megoldása érdekében azonban a jövőben nem a békés egymás mellett élés, hanem az együttműködés és az együttélés kell, hogy az elsődleges cél legyen.

A bejegyzés kategóriája: Kultúra, Napjaink
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>